ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Szakemberkereső

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus Helyszín: Keszthely
Szakember: Fejlesztő/gyógypedagógus

Három támpont a helyes önértekeléshez

2018.11.15.

Három támpont a helyes önértekeléshez

Az önbizalom kérdése, pontosabban annak hiánya egyre gyakoribb téma, vélhetően mert sokakat érint ez a probléma, avagy ahogy egy televíziós műsorban „elemezték”: sok az „önbizalmatlan” nő Magyarországon!

Az önbizalom kérdése, pontosabban annak hiánya egyre gyakoribb téma, vélhetően mert sokakat érint ez a probléma, avagy ahogy egy televíziós műsorban „elemezték”: sok az „önbizalmatlan” nő Magyarországon! Kérdés persze, hogy mihez képest sok és mi a helyzet a férfiakkal, de nem egy talkshowtól kell várni a választ a fajsúlyos kérdésekre. Egyre több az önbizalom erősítő jótanács is az Interneten, bár ezek hatékonysága igencsak vitatható, sőt esetenként akár kárára is lehet annak, aki kipróbálja (erről bővebben nemsokára). A probléma azonban az, hogy a helyes önbizalom alapja a reális önértékelés, ennek hiányában az önbizalom erősítése – amikor az alapot adó képességek, vagy adottságok hiányoznak - igencsak kínos következményekkel járhat. Kellő önértékeléssel az rendelkezik, aki tisztában van saját erősségeivel és gyengéivel, vagyis nagyjából reálisan értékeli önmagát. De mi segíthet hozzá a reális önértékeléshez?

 Tükröm, tükröm…

Elsősorban az, hogy legyünk nyitottak a mások visszajelzéseire (a pozitívakra és az a valóban építő jellegű kritikára is). Ám azt vegyük figyelembe, hogy a világból érkező visszajelzések egy része nem őszinte, hisz ahogy mi sem szeretünk megbántani másokat, többnyire mások – főleg a hozzánk közelállók – sem szeretnek megbántani minket, és ilyenkor jönnek „a kegyes hazugságok”. Gondoljunk csak bele, hányszor mondta azt egy barátnőnk a ruhánkra, hogy nem áll jól (soha!), vagy épp mi hányszor füllentettünk arról, mennyire örülünk egy ajándéknak (gyakran!). Rajtunk is múlik, mennyire őszinték velünk barátaink, családunk. Ha rendszeresen sértődéssel, esetleg indulattal reagálunk az őszinteségre, akkor ne lepődjünk meg, ha gyakrabban fognak hazudni nekünk, így könnyen lehet, hogy énképünk egyre távolabb kerül a valóságtól.

EZ A VESZÉLY LEGINKÁBB A VEZETŐ MUNKAKÖRBEN DOLGOZÓKAT FENYEGETI, AHOL A BEOSZTOTTAK FÉLELEMBŐL, TEKINTÉLYTISZTELETBŐL „BÓLOGATÓJÁNOSSÁ” VÁLNAK, ÉS KÖNNYEN ELŐFORDULHAT, HOGY EGY AUTOKRATA VEZETŐ EGYRE JOBBAN ELHISZI: IGAZA VAN, HOGY HELYESEN CSELEKSZIK, VAGY HOGY ÉPP JÓ EMBER, MIKÖZBEN MÁR MINDENKI LÁTJA, HOGY „MEZTELEN A KIRÁLY”.

 Tanulj a hibáidból és értékeld a sikereidet!

A reális önismerethez a szociális környezet visszajelzésein túl fontos a tapasztalatokból való tanulás képessége. Természetesnek tűnhet, hogy ha egyszer már fejjel mentem a falnak, nem teszem meg másodszor is, ám ez nincs mindig így. A pszichológia kognitív disszonancia néven ismeri azt a pszichés jelenséget, ami megakadályozhatja, hogy tanuljunk a hibáinkból. A kognitív disszonancia elmélete szerint, ha két egymással összeegyeztethetetlen gondolatunk (attitűdünk, viselkedésünk stb.) van egyszerre, az feszültséget okoz. Motiváltak vagyunk arra, hogy csökkentsük ezt a feszültséget, amit úgy érhetünk el, ha az egyik gondolatot, attitűdöt leértékeljük, eltüntetjük. Ha értelmes, okos embernek tartjuk magunkat, akkor az, hogy butaságot csináltunk, feszültséget okoz. Mivel továbbra is szeretnénk magunkat intelligens, jó embernek tartani, könnyen lehet, hogy az elkövetett „butaság” jelentőségét próbáljuk csökkenteni. Ha túl gyakran akarjuk csökkenteni ilyen módon a kognitív disszonanciánkat, akkor nem tudunk tanulni a tapasztalatokból, mert fejünkben „átírjuk” az eseményeket. Ennek azonban a fordítottja is igaz. Akinek negatív az önmagáról kialakított képe, az lebecsüli saját teljesítményét és sikereit.

Ne akarj tökéletes lenni!

Hogyan előzhetjük meg, hogy énképünk eltávolodjon a reálistól, hogy nyitottak maradjunk az őszinte visszajelzésre, és tudjunk tanulni a saját tapasztalatainkból?

Pontosabb lesz az önértékelésünk és képesek leszünk a fejlődésre, ha nem vagyunk túl szigorúak magunkkal. Meg kell tanulni elfogadni azt, hogy hibázunk, hogy dönthetünk rosszul, hogy követhetünk el „butaságokat” olykor, és ez még nem jelenti, hogy rossz, vagy ostoba emberek lennénk. Rossz taktika homokba dugni a fejünket, mert ezáltal egyre nagyobb az esélyünk, hogy újra elkövessük korábbi hibáinkat.

Sokat segít ebben az egészséges, pozitív önbecsülés is, értékeink és képességeink biztos tudata. Ha tisztában vagyok saját értékeimmel, akkor könnyebb szembenézni a hiányosságokkal is.

Magadra ismersz?

Milyen az az ember, akinek önértékelés rendben van? Azon túl, hogy tisztában van saját erősségeivel, képességeivel, a mindennapi életében is önbizalmat sugároz, ami nem tévesztendő össze az elbizakodottsággal, vagy nagyképűséggel. Képes kiállni meggyőződése, véleménye mellett, még akkor is, ha ezáltal nem lesz népszerű. Fontosabbnak tartja az igazságot, vagy az őszinteséget, mint a konformizmust (többséghez való igazodást). A helyes önértékelés segít abban, hogy képesek legyünk döntéseket hozni bizonytalan helyzetekben is és képesek legyünk vállalni döntéseink következményeit – akkor is, ha rosszul döntöttünk, mert attól még nem lettünk rossz emberek!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Pszichológiai tanácsadás édesanyáknak: részletek a linkre kattintva!

vissza