ELÉG JÓ ANYA!

Pszichológiai és életmód magazin

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Ügyes kis hazugságok

2018.11.20.

Ügyes kis hazugságok

Ön hazudott már valaha a párjának?

Ön hazudott már valaha a párjának? Jól gondolja meg a választ, mert az ember legalább önmagának ne hazudjon, ha nem muszáj! Még egyszer kérdem a hátul ülők kedvéért, Ön még soha sem hazudott, beleértve azokat a helyzeteket is, amikor nem mondta el az igazságot? Na de miért is hazudunk, és hogyan lehet az, hogy néha a hazugság kegyes, míg az igazság kegyetlen?

„A világon a legkönnyebb dolog a házastársunknak hazudni!”

Ez a mondat az Ügyes kis hazugságok c. színdarab egyik szereplőjének a szájából hangzik el, aki nem elég, hogy férfi, de vélhetően fogalma sincs arról, hogy a nőknél a beépített hazugságvizsgáló szériatartozék! Bizonyára vannak tehetséges füllentők és gyenge amatőrök is, de a „hogyan”-nál érdekesebb kérdés a ”miért”!

Kegyes hazugságok

A legtöbb ember – saját bevallása szerint - azért hazudik párkapcsolatában, hogy megkíméljen szeretteit a fájdalomtól, és a csalódástól. Szeretjük is használni a kegyes hazugság kifejezést, ami szinte magasabb erkölcsi szintre emeli a hazugságot, hisz mindez csak a másik fél érdekében történik. Ugyanakkor az esetek többségében nem is kellene ilyen „erkölcsi magaslatokig” eljutnunk, ha nem tettünk volna olyat, amivel megbántunk másokat! A hazugság tehát nem feltétlen tekinthető erkölcsi magaslatnak, inkább erkölcsi relativizmusnak!  Ha az erkölcsök helyett a lélektan világában keressük a választ, akkor a hazugság sokkal inkább az énképünk védelméről szól.  Mit is jelent ez a gyakorlatban: szeretjük magunkat pontos, megbízható, hűséges és racionális embernek, jó férjnek/feleségnek tartani.   Bármennyire jó embernek tartjuk is magunkat, olykor elkövetünk a fentieknek szögesen ellentmondó cselekedeteket: hűtlenek, megbízhatatlanok vagyunk, vagy irracionálisan viselkedünk! Ilyenkor következik be a kognitív disszonancia állapota, azaz átélünk egy komoly belső feszültséget, hisz ellentmondásba kerül énképünk viselkedésünkkel. Mit lehet tenni? Belátni, hogy hibáztunk, hogy rosszat tettünk? Nem könnyű feladat, nagy magabiztosság kell hozzá! Van ennél egyszerűbb megoldás: a hazugság. A hazugság, amit ugyan hívhatunk kegyesnek is, de közelebb járunk az igazsághoz, ha énképvédő hazugságnak hívjuk. Mert hát miről is van szó? Hamvas Bélát idézve „A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.”

Kegyetlen igazságok

Könnyű dolgunk van a hazugságok megítélésével, sőt megértésével is, de mi a helyzet a kegyetlen igazságokkal? Üdvözítő mindig minden helyzetben maradéktalanul őszintének lenni és kegyes dolog kimondani a kegyetlen igazságokat? Sokan azt tartják, hogy egy házasságban mindent be kell vallani a párunknak, mert az a tisztességes, „joga van tudni”.  Kicsit ellentmondásos azonban a helyzet, mert aki olyan fenemód tisztességes akar lenni, az ne kövesse el azt, amit utána nagyon tisztességesen bevall!  Elgondolkodtató, hogy az igazság beismerése vajon tényleg a másik fél tiszteletéről szól, vagy csupán egy újabb önzés, amivel a lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni? A választ mindenkinek önmagának kell megadni önmagának, ha lehet, hazugságok nélkül!

Az illúzió is hazugság?

Még egy percre kalandozzunk a hazugságok világában! Vajon hazugság-e az, amikor hiszünk az illúzióknak, amikor a valóság helyett azt látjuk, amit látni szeretnénk? Aki házasságban, vagy hosszú párkapcsolatban él, az pontosan tudja, hogy ez a műfaj bizony olykor monoton és unalmas, még a csókok is „főzelékízűek”  néha. Nem így a viszonyok, főleg a titkosak, ahol mindkét fél a „csillogó oldalát” mutatja! Mégis, mi az igazság, melyik az igazi kapcsolat, hogyan dönthetünk jól, ha a szerelem, vagy éppen a csillogás elvakít? Ezekre a kérdésekre is keresni a választ az Ügyes kis hazugságok Joe Dipietro színdarabja a Madáchban, házasságra készülőknek és gyakorló házasoknak egyaránt „kötelező gyakorlat”!

Egy előadás margójára!

 Nem vagyok kritikus (a férjem erről persze mást mondana), csak egyszerű néző, pszichológus, feleség és nő. Ugyanakkor ez a darab az én-em összes részét megérintette! Hiteles karakterek, tűpontos lélektan, húsba vágó jelentek és a „talált-süllyedt” érzése némely erős mondatnál!  A kiváló alakítások és a finomra hangolt, nagyszerű arányérzékű rendezés mellett a díszletek is figyelmet érdemelnek.  Egy jó értelemben vett XXI. századi darab örökérvényű emberi kérdésekről és egy optimista befejezés, amely számomra egyértelműen kétértelmű! Az ügyes kis hazugságok c. darab azonban nem csupán a hazugságokról szól, egy ennél  izgalmasabb kérdést is feszeget, amelyről majd a következő bejegyzésben írok.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

vissza