ELÉG JÓ ANYA!

Pszichológiai és életmód magazin

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Tudom, hogy hazudik!

2018.12.01.

Tudom, hogy hazudik!

Előző írásomban a hazugság lélektanáról írtam, most lássuk a másik oldalt! Kevés ember van, aki nem hazudott életében, még ennél is kevesebb, akinek nem hazudtak soha.

Előző írásomban a hazugság lélektanáról írtam, most lássuk a másik oldalt! Kevés ember van, aki nem hazudott életében, még ennél is kevesebb, akinek nem hazudtak soha. Bosszantó, ha be akarnak csapni, rossz érzés, ha hazudnak nekünk, de az igazi "hidegzuhany", ha ezt a szeretteink teszik meg.  Bizalomvesztés, örök harag, szakítás, vagy mást is tehetünk? Hogyan kezeljük, ha egy számunkra fontos ember hazudik nekünk?

  1. Érzem, hogy hazudik!

Tudni és érezni nem ugyanaz, akkor sem, ha a hazugságról van szó. Sőt, amikor „biztosan” tudjuk, hogy hazudnak nekünk, akkor is érdemes fenntartani a félreértés, a tévedés lehetőségét. Az elhamarkodott ítéletalkotás gyakran olyan konfliktushoz és bizalmi válsághoz vezethet, ami akkor sem tehető semmissé, ha kiderül a tévedés. Természetesen nem a „Szemednek hiszel, vagy nekem drágám?” típusú helyzetekre gondolok, de a hazugságok általában közel sem ilyen egyértelműek. A jóhiszeműség és a bizalom az alapja minden jól működő kapcsolatnak, a megalapozatlan gyanúsítás, vagy a féltékenység hatása pusztító. A jóhiszeműség azonban nem tévesztendő össze a gyermeki naivitással. Jellemző módon azonban, amikor már mindenki tudja, csak maga az érintett nem, hogy hazugság áldozata annak többnyire nem a naivitás a valódi oka! 

  1. Miért kell hazudnia?

Ha az első lépcsőn túljutottunk és a hazugság ténye már nem kérdés, akkor érdemes elgondolkodni az okán! Miért hazudik nekünk az az ember, akit szeretünk? A motivációk megértése ebben az esetben azért nehéz, mert érzelmeink és indulataink akadályozzák a tisztánlátásunkat. Mégis sorsdöntő lehet, hogy megértsük, miért tartotta szükségesnek ez a hozzánk közel álló ember, hogy elfedje az igazságot! A hazugság hátterében gyakran a félelem áll. Félelem attól, hogy elveszítjük azt, aki fontos a számunkra. Félelem attól, hogy nem bocsátanak meg nekünk. Félelem attól, hogy konfliktushelyzethez, vitához vezetne az igazság kimondása. Félelem attól, hogy megbántjuk a másik felet. Vajon adunk okot arra a hozzánk közel állóknak, hogy féljenek elmondani az igazságot? Képesek vagyunk az őszinte megbocsátásra, vagy egy-egy hibát akár hónapokkal később is a másik orra alá dörgölünk? Gyűjtögetjük-e a listát, hogy mikor bántottak meg minket, és a megfelelő pillanatban a másik nyakába borítjuk „Te mindig…” kezdetű mondattal? Elviseljük a kritikát, vagy a nekünk nem tetsző igazságokra sértődéssel reagálunk?  Természetesen nem csak mi magunk lehetünk az okai annak, ha hazudnak nekünk, de ezt a szempontsort sem árt végiggondolni. Ha pedig más indok áll a háttérben, mi lehet az?

  1. Valóban tudni akarod?

A harmadik és talán legnehezebb kérdés az, hogy valóban tudni akarjuk-e az igazságot. A mondás szerint az igazság szabaddá tesz, de azt senki nem mondta, hogy boldoggá is! A hazugság leleplezésének, az igazság kimondásának következményei vannak, néha enyhék csupán, néha sorsfordítóan nagyok. Vannak igazságok, melyek elhangzása után már nem lesz, nem lehet ugyanolyan a kapcsolat, mint előtte volt. Nem jó hazugságban élni, főleg tartósan fennálló hazugságok hálójában vergődni. Ugyanakkor mielőtt eljön az igazság pillanata érdemes végiggondolni és felkészülni arra, hogy milyen következményekkel kell számolnunk!

  1. Az igazság pillanata

Ha biztosak vagyunk abban, hogy hazudtak nekünk, végiggondoltuk az okokat és felkészültünk a következményekre, akkor jöhet az igazság pillanata. Ha számunkra fontos a személy és a kapcsolat, erre a pillanatra akkor érdemes sort keríteni, amikor indulataink már valamelyest nyugvóponton vannak. Bölcs főorvosom javasolta gyakran: „soha ne kérdezd meg azt, amire tudod a választ”! Mit is jelent ez? Ha a megértés és megoldás a célunk, akkor ne kezdjünk játszmákat, amelyek tovább rontják a helyzetet, ne kényszerítsük újabb hazugságokra a másik felet.  Nyugodt, nyílt és őszinte kommunikációval van a legnagyobb esélyünk arra, hogy kiderüljön az igazság, ami talán nem is pont az és olyan, mint amilyennek feltételeztük. A nyugodt őszinteség teremti meg partnerünknek is az esélyt arra, hogy őszinte lehessen és ez még akkor is igaz, ha erre az adott pillanatban nem képes. Ne felejtsük el, mi talán napokig készültünk a tisztázásra, míg őt váratlanul éri a helyzet. Ha nehéz, vagy nagy horderejű kérdésről van szó, akkor már a beszélgetés elején elmondhatjuk, csak a figyelmét és a meghallgatását kérjük, azt viszont nem, hogy itt és most válaszoljon bármit is! Bármilyen kérdésről is legyen szó, a megoldást az „én”-nel kezdődő mondatok segítik elő, azaz vádaskodás, szemrehányás helyett arról beszélek, amit én érzek és én gondolok.

  1. …és ami utána következik!

Megbocsátani nem  könnyű, de a megbocsátás hiánya a saját életünket teszi tönkre. A megbocsátás nem azonos a felmentéssel, mentegetéssel, nem jelenti az esemény elfojtását, inkább azok megértését, belátását és negatív érzelmeink elengedését.   Vannak hazugságok, melyek mély nyomot hagynak és miután az igazság kiderül, talán soha nem lesz olyan a kapcsolat, mint előtte. Az is lehet, hogy jobb lesz, őszintébb és hitelesebb.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

vissza