ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Ajánló

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta Helyszín: Budapest II.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter Helyszín: Dunakeszi
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter Helyszín: Budapest V.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Gloriett Fejlesztőház

Gloriett Fejlesztőház Helyszín: Budapest XVIII.
Szakember: Mozgásfejlesztő, Pszichológia/fejlesztő központ

Mosolyogni tessék!

2018.10.02.

Mosolyogni tessék!

1967-ben egy San Francisco-i fiatalember olyan természeti népek után kutatott, amelyek annyira elzártan élnek, mintha egy másik bolygón lennének.

1967-ben egy San Francisco-i fiatalember olyan természeti népek után kutatott, amelyek annyira elzártan élnek, mintha egy másik bolygón lennének. Paul Ekmannem nem is akármit kutatott, hanem az emberi arckifejezéseket. A mosolyra vonatkozó tudományos megállapításai több, mint érdekesek: 19 különféle mosolyt különböztetett meg, de ezek közül csak egy a valódi. A valódit mi teszi azzá? És jó-e, ha akkor is mosolygunk, ha éppen semmi kedvünk hozzá?

Ekman évekig tanulmányozta az emberi érzelmeket tükröző arckifejezéseket, több antropológiai vizsgálatot folytatott, többek között egy külvilágtól teljesen izolált új-guineai törzset is felkeresett, amelynek tagjai fényképekről tökéletesen felismerték a nyugati emberek arckifejezései alapján az érzelmeket. Kísérletei bebizonyították, hogy ez a hét alapvető érzelem a világ minden táján egyetemleges: öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság, félelem, érdeklődés. Felfedezése azért nagy jelentőségű, mert bebizonyította, hogy az örömre való képesség velünk született, univerzális adottságunk, nem pedig kultúrafüggő vagy tanult dolog.

Tudományos módszerekkel analizálva atomjaira szedte szét a mimika legkisebb különbségeit is, így összesen 19 különféle mosolyt írt le, amelyek közül 18 nem valódi, de mégis nagyon hasznos a számunkra. Álarcként szolgálnak, ha nem akarjuk, hogy mások képet kapjanak valódi érzelmeinkről. Az akaratlagosan az arcunkra csalt mosoly nélkülözhetetlen segédlet a társadalmi és kommunikációs útvesztők labirintusában, időnként életmentő lehet, ha tudunk egy álmosollyal derűsnek, pozitívnak és kiegyensúlyozottnak tűnni akkor is, ha belül majd fel robbanunk vagy csalódottak vagyunk. A "keep smiling" az önkontroll egy formája, ami ugyan nem igazi, de a társadalmi normáknak megfelelő viselkedés a beilleszkedésünket és sikerességünket segíti.

A mosolygásnak csak egy fajtája valódi: amikor nem csupán a szájszeglet húzódik felfelé, hanem ezzel egyidőben a szemek is kissé összeszűkülnek, és megjelennek a nevetőráncok a szemek sarkában, az orca felső része pedig megemelkedik. Tehát csak akkor tükröz az arcunk valódi boldogságot, ha összehúzódik a szem körüli izomzat is, "a szeme is nevet" - mondja a szólás, amely kitűnő megfigyelésen alapszik. Az egyetlen, valódi mosolyt Ekman egy francia fiziológus tiszteletére Duchenne-mosolynak nevezte el. Ezeket a mosoly hatására működésbe lépő izomkötegeket nem tudjuk akaratlagosan mozgatni, illetve egész pontosan a kutatások szerint az emberek elenyésző kisebbsége, kevesebb, mint 10 százaléka képes különösebb erőfeszítés nélkül bármikor Duchenne-mosolyt produkálni, de legtöbbünknek ez nem megy.

Egy néhány évvel ezelőtti vizsgálat érdekes megállapítást tett. Ne csüggedjünk, ha nem vagyunk képesek egy nehezebb helyzetben spontán valódi mosolyt csalni az arcunkra, ilyenkor - különösen stresszhelyzetben: pl. orvosi vizsgálat vagy egy vizsga alkalmával a magunkra erőltetett mosoly is segíthet a stressz-szintünk csökkentésében. A Kansasi Egyetem két pszichológusa, Tara Kraft és Sarah Pressman azt találta, hogy a szándékolt mosoly is befolyásolhatja a fizikai állapotunkat. A kísérletben három csoportba osztották a résztvevőket: az elsőben a Duchenne-mosolygók, a másodikban az utasításra  mesterségesen mosolygók, a harmadikban a semleges arckifejezésűek voltak. A mosolygásra mesterségesen késztetett részvevők (egy evőpálcikát a szájukban tartva idéztek elő magukon mosolygós mimikát) mérhetően jobban bírták a terhelést az egyáltalán nem mosolygó társaiknál. A Duchenne-mosolyos csoport volt az, ahol a legkevésbé emelkedett a pulzus és a stressz a feladatok során. Érdekesség, hogy azok, akik csak a szájukban tartott pálcika miatt mosolyogtak, nem teljesítettek sokkal rosszabbul náluk.

Ez az eredmény arra utal, hogy a mosolygás akkor is segíthet a stressz leküzdésében, ha valójában nem vagyunk boldogok. Tehát: mosolyogni tessék! Sokat. :-)

forrás: Stefan Klein - A boldogság képlete (Laurus Kiadó, 2007)

Ur Anita, coach

További írásaimat az Örömterv blogon olvashatod.

vissza