ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Ajánló

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta Helyszín: Budapest II.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter Helyszín: Dunakeszi
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter Helyszín: Budapest V.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Gloriett Fejlesztőház

Gloriett Fejlesztőház Helyszín: Budapest XVIII.
Szakember: Mozgásfejlesztő, Pszichológia/fejlesztő központ

Miért nem jó ötlet a multitasking?

2018.08.12.

Miért nem jó ötlet a multitasking?

A városi legenda szerint a nők több dologra is képesek egyszerre koncentrálni és sokan úgy érzik, prímán tudnak tanulni vagy dolgozni tévé mellett, meg valójában csak jól megérdemelt pihenő az "5 percre ránézek a fészbúkra" munka közben (amiből fél óra lesz). Mi az igazság az egyszerre több mindent csinálásról, azaz a multitaskingról?

A városi legenda szerint a nők több dologra is képesek egyszerre koncentrálni és sokan úgy érzik, prímán tudnak tanulni vagy dolgozni tévé mellett, meg valójában csak jól megérdemelt pihenő az "5 percre ránézek a fészbúkra" munka közben (amiből fél óra lesz). Mi az igazság az egyszerre több mindent csinálásról, azaz a multitaskingról?

Röviden: az igazság az, hogy nem működik. Sem a nőknél, sem a férfiaknál. Pontosabban: 1. természetesen lehetnek kivételes koncentrálóképességű emberek, akiknél rövid időszakokra jól működhet 2. vészhelyzetben agyunk átkapcsolhat megoldó üzemmódba és a túlélés érdekében képesek vagyunk rá 3. olyan tevékenységek közben, amelyek teljesen automatikusak és berögződöttek (pl. sétálás), tudunk más dologgal is érdemben foglalkozni, mondjuk telefonálni, gondolkodni vagy tervezni.

De ezt leszámítva, a hétköznapi feladatmegoldásokban, legyen akár szó munkahelyi kötelezettségekről vagy otthoni háztartási munkáról, a legtöbbünkre igaz az, hogy nem működik a párhuzamos feladatvégzés. Mi a baj vele? Az, hogy nem elég hatékony. A csapda az, hogy szubjektíven úgy tűnik, mi megteszünk mindent (sőt, még többet is), hiszen lám, nem lustálkodunk: több feladaton is dolgozunk egyszerre, nálunk jobb, szorgalmasabb munkaerő nem is létezik. A nagyobb baj az, hogy a normatív munkafelfogás szerint, ami szinte az összes munkahelyen érezhető elvárás: így kell végezni a munkánkat, a hatékonynak és sikeresnek tartott munkatárs vagy vezető egyszerre válaszol meg e-maileket, kezeli az ügyfél bejövő telefonhívását és tervezi meg a következő meeting anyagát.

Ehhez adódik még hozzá, hogy vérünkké vált ez a szokás és már szinte mindent így csinálunk, nem csak a munkával kapcsolatos feladatainkat: szórakozni, pihenni vagy gyereket nevelni sem nagyon tudunk csak egy dologra figyelve, hanem közben bevásárlólistát gyártunk, beszélünk telefonon vagy csekkoljuk az emailjeinket, "beugrunk" a kedvenc közösségi oldalunkra.

A multitaskinggal pedig az a legnagyobb probléma, hogy amellett, hogy nem elég hatékony és valójában viszi az időt és nem hozza, közben még elfelejtjük megélni vagy élvezni azt, amit éppen csinálunk. Ugyanis valójában nem párhuzamos munkavégzésről van szó, hanem a feladatok közötti váltásról. Az agyunkat ide-oda kapcsolgatjuk közben, ami az elmélyülést - és a valóban hatékony és élvezhető feladatmegoldást - nehezíti.

LAURA BOWMAN, A CENTRAL CONNECTICUT STATE UNIVERSITY KUTATÓJA TANULMÁNYÁBAN ARRA A KÖVETKEZTETÉSRE JUTOTT, HOGY AZOKNAK A HALLGATÓKNAK, AKIK A TANKÖNYV OLVASÁSA KÖZBEN HASZNÁLTÁK A MESSENGERT, 25%-KAL TOVÁBB TARTOTT UGYANAZT A RÉSZT ELOLVASNI (ÉS EBBŐL A CHATELÉSSEL TÖLTÖTT IDŐT KIVETTÉK!), MINT AZOKNAK A DIÁKOKNAK, AKIK EGYSZERŰEN CSAK OLVASTAK. 

60 perc helyett 75 perc... ez nagyon nem mindegy, főleg ha végiggondoljuk, egy napunk/hetünk során mennyi mindent csinálunk így. Első lépésnek nem rossz, de önmagában az sem elég, ha elhatározzuk, nem nyitjuk meg a közösségi oldalunkat, a chat-alkalmazásunkat, a cuki cicás-videót, amit a kolléganőnk küldött át vagy a jövő heti ebédmenüt az ételfutár cég honlapján munkaidő közben (vagy ha nem kötött a munkaidőnk, akkor abban az idősávban, amikor fontos dologra szeretnénk koncentrálni). Jól bizonyítja ezt ez a kísérlet:

A KOPPENHÁGAI EGYETEM KÍSÉRLETÉBEN A RÉSZTVEVŐKET EGY SZÁMÍTÓGÉPES FELADAT ELVÉGZÉSÉRE KÉRTÉK. UTÁNA EGYESEKNEK MEGENGEDTÉK, HOGY MEGNÉZZENEK EGY VICCES VIDEÓT, MÍG A TÖBBIEK LÁTHATTÁK UGYAN A VIDEÓLEJÁTSZÓ GOMBJÁT, DE NYOMHATTÁK MEG. AMIKOR EZT KÖVETŐEN ÚJABB FELADATOT KELLETT MEGOLDANIUK, AZOK, AKIK NEM NÉZHETTÉK MEG A VIDEÓT, ROSSZABBUL TELJESÍTETTEK, MINT AKIK MEGNÉZHETTÉK.

Összefoglalva: a multitasking esetén ez a kétféle kimenetel lehetséges: a párhuzamos feladatokat rosszabb minőségben, több hibával végezzük el; illetve több ideig tartanak ezek a párhuzamos tevékenységek.

Fontos tudni azt is, hogy nem elég figyelmen kívül hagyni a zavaró tényezőket (manapság jellemzően a digitális-online zajt és csábításokat) vagy nagy önuralommal ellenállni nekik, hanem két dolog együttesen segíthet ezekben a helyzetekben:

1. úgy beállítani az eszközeinket, hogy minket szolgáljanak a koncentrálásban:pittyegéseket, felvillanó üzeneteket, látható-hallható értesítéseket stb. kikapcsolva.

2. Akár munkahelyi fontos teendőkről van szó (emailek megválaszolása), akár a saját kikapcsolódásunkról (videók nézegetése, blogok-hírportálok olvasgatása), azt erre dedikált időben tegyük, amikor nem foglalkozunk mással. Lehet például eldönteni, hogy reggel és késő délután kb. 1-1 órát foglalkozom az emailek megválaszolásával, délben ebéd után pedig engedélyezek magamnak 15 percnyi online szórakozást és utána kapcsolódom vissza több órára a munkába úgy, hogy közben nem vonom el a figyelmemet félóránként hasonló "jól megérdemelt" pihenésekkel.

Az pedig, hogy átszoktassuk magunkat a multitaskingról a single taskingra, egy hosszabb folyamat, amihez tudatosan kell hozzáállnunk. Érdemes például az otthoni tevékenységeket, mondjuk egy nagytakarítást is ebben a szellemben végezni - vagyis gyakorolni egy kevésbé felelősségteljes terepen. Érezni, hogy alaposan elvégzem az egyes feladatokat, látni a részeredményeket és a részbefejezéseket, és utána kezdeni egy újabb tevékenységbe - ez nagyfokú elégedettséget eredményezhet és egyben ragyogóbb végeredményt.

Lassan pedig reméljük, hogy a munkahelyi-céges kultúra is változik annyiban - amihez elsősorban vezetői szemléletváltás szükséges -, hogy értékes lesz az a dolgozói attitűd és az olyan munkatárs, aki egymás után, kellő elmélyedéssel képes végezni a feladatait (ehhez tudni kell priorizálni és nemet mondani); nem pedig látszatra mindent egyszerre végezve, valójában kifogásolható minőségben, felszínesen.

Alapelvnek pedig jó lehet ez a mottó minden életterületre vonatkozóan:

NEM ELÉG SZORGOSNAK LENNI. AZ A KÉRDÉS, MIN SZORGOSKODUNK.

HENRY DAVID THOREAU

Az idézetek forrása: Christian Jarrett - A multitasking száműzése (in: Tartsuk kézben hétköznapjainkat, HVG Kiadó, 2016)

Ur Anita, coach

A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod, még több információt a Coaching neked honlapon találsz.

vissza