ELÉG JÓ ANYA!

Pszichológiai és életmód magazin

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Manipulált érzelmek II.

2018.12.10.

Manipulált érzelmek II.

Fontos szerepet tulajdonítunk az érzelmeinknek, és egyben nagyon hitelesnek, szinte megkérdőjelezhetetlennek tartjuk azokat.

Fontos szerepet tulajdonítunk az érzelmeinknek, és egyben nagyon hitelesnek, szinte megkérdőjelezhetetlennek tartjuk azokat. Korábbi írásomban említettem pár tényezőt, amelyek  befolyásolhatják, olykor torzíthatják az érzelmeinket, most lássuk, saját gondolataink hogyan hatnak érzelmi állapotunkra.

A világ egy némafilm!

„Egyedül sétálsz egy ismerős utcán... az utca túloldalán egy ismerőst pillantasz meg…rámosolyogsz és integetsz neki. Az illető nem reagál…úgy tűnik, mintha nem is venne észre, egyenesen továbbmegy, semmi jelét nem adva, hogy tudomást vett volna a létezésedről.”

Milyen érzést kelt ez Önben? Milyen gondolatok, vagy képek futnak át az agyán? Az érzelmi reakció attól függ, hogy milyen kommentár keletkezik a fejünkben. Ezt a kommentárt befolyásolják az aktuális érzelmeink, hangulatunk, múltbéli tapasztalataink. Ha azt gondolja, hogy az ismerős már nem kedveli Önt, esetleg haragszik valamiért, akkor átélhet szomorúságot, vagy éppen dühös is lehet. Ha azonban azt feltételezi, hogy az ismerőse figyelmetlen volt, észre sem vette önt, akkor talán nem is vált ki érzelmi reakciót a helyzet.

A világ egy némafilm, amihez mi adjuk a feliratot.  A történetekről alkotott elképzeléseink, amelyek lehetnek puszta fikciók, valósággá válnak és befolyásolják a jövőt, hisz ennek alapján hozunk döntéseket, ez határozza meg viselkedésünket.

ABC modell

Az  A-B-C modellben A az esemény, B az értelmezés, - ami gyakran tudat alatt fut -, C a reakció. Ez a reakció lehet egy érzelem, egy testi érzet, vagy egy viselkedés is. Természetesen a „B” pont lehet „félreértelmezés” is, ami alapvetően befolyásolja C-t, de itt még nincs vége a folyamatnak. Elérkeztünk D ponthoz, amit nemes egyszerűséggel tépelődésnek is nevezhetünk.  A tépelődést természetesen racionalizáljuk és úgy kezeljük, mint a helyzet megértésére és megoldására tett kísérletet, de ez gyakran meg sem közelíti a valóságot. A hiányzó láncszemet szeretn
énk kipótolni és feltételezésekbe bocsátkozunk, elméleteket gyártunk. Ráadásul ezek az elméletek sokszor negatív feltételezések, melyek tovább rontják a hangulatunkat, ezáltal egyre sötétebb gondolatokhoz vezetnek. Az eredmény a következő: ha a kezdeti problémát 1 egységnyi súlyúnak tekintjük egy hosszabb tépelődést követően simán elérjük a 10 egységet, egyszóval sikeresen felnagyítottuk a problémát. Ha ezt követően a 10 egységre fújt probléma által kiváltott érzelmeinket hitelesnek tartjuk, akkor valószínűleg becsapjuk önmagunkat.

 A tépelődés nem a megoldás, hanem a probléma része!

Bár sokan azt gondolják, hogy hosszas gondolkodással megfejtenek olyan helyzeteket, amelyben egy, vagy akár több ismeretlen is szerepel, valójában nem tesznek mást, mint saját sémáik és emlékeik alapján keletkezett – gyakran téves - gondolataikra adnak érzelmi reakciókat. Ezáltal a rágódás nem a megoldás, hanem maga a probléma része.

Tanuljunk a gyermekektől!

Ha szeretnénk hiteles érzelmeket átélni, akkor tanuljunk a gyerekektől. Egy gyerek két percen belül akár három különböző érzelem megélésére - és kifejezésére - képes, mert mindig az adott helyzetre reagál, nem saját gondolatait kergeti. Ha fáj, akkor sír, ha megsimogatják mosolyog. Egyszerűen és nyíltan.

Természetesen a felnőttek világa bonyolultabb (vagy mégsem?), de ha szeretnénk hinni a saját érzéseinknek, akkor ne a bonyolultság, hanem az egyszerűség felé haladjunk. Mert hát mi felnőttek is úgy vagyunk (lennénk) azzal hogy, ha fáj, akkor szomorúak vagyunk és ha megsimogatnak, akkor örülünk..

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Felhasznált irodalom: Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy (Ursus Libris, 2009)

vissza