ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Ajánló

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta Helyszín: Budapest II.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter Helyszín: Dunakeszi
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter Helyszín: Budapest V.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Gloriett Fejlesztőház

Gloriett Fejlesztőház Helyszín: Budapest XVIII.
Szakember: Mozgásfejlesztő, Pszichológia/fejlesztő központ

A kudarc a legnagyobb tanítómester

2018.08.17.

A kudarc a legnagyobb tanítómester

Cikinek számít beszámolni arról, ha megbuktunk egy vizsgán, vagy ha nem váltunk be egy munkahelyen, netán nem hozta meg a nagy áttörést a legutóbbi üzleti ötletünk. Az ilyesmikről inkább hallgatunk – mert még azt hiszik, hogy kudarcot vallottunk. Pedig életünk eme epizódjai nem katasztrófák, hanem – leckék.

Cikinek számít beszámolni arról, ha megbuktunk egy vizsgán, vagy ha nem váltunk be egy munkahelyen, netán nem hozta meg a nagy áttörést a legutóbbi üzleti ötletünk. Az ilyesmikről inkább hallgatunk – mert még azt hiszik, hogy kudarcot vallottunk. Pedig életünk eme epizódjai nem katasztrófák, hanem – leckék.

Elégtelen?

Alighanem a kedves olvasó is kapott már sajnálkozón együttérző, ám valójában szánakozó arckifejezést másoktól, amikor kénytelen volt beszámolni egy olyan esetről, amikor nem sikerült valami. Legyünk őszinték: magunktól nem meséljük el ezeket, csak ha nyíltan rákérdeznek. S erre jó okunk van: mert ezek a kisebb és nagyobb csetlések-botlások azt sugallják, hogy társadalmi mércével mérve elégtelenek vagyunk.

Ha a kudarcainkról kell beszámolnunk, sokan ahhoz a taktikához folyamodunk, amihez az a bizonyos rossz tanuló, aki „magyarázza a bizonyítványát”, és akinek már-már archetipikus figuráját Karinthy ironikus könyörtelenséggel örökítette meg. Vagyis beleszőjük a beszámolóba a magyarázatainkat és a kifogásainkat, hogy miért szúrtuk el, miért nem a mi hibánk (mert a tanár, a HR-es pikkelt ránk…). Ám ez nagyon rossz taktika.

A megfelelő mindset aranyat ér

Kudarcaink se nem szégyellni való, se nem titkolni való esetek. Az élet természetes velejárói; mindenkivel megesnek; s mint ilyen, univerzálisak. Valójában igen hasznos epizódok, amikből kihozhatunk valami jót is.

Hogy a kudarcaink a gátjainkká válnak, a végtelenségig magyarázatra szoruló, elfelejtendő kínos emlékekké, vagy pedig előrevisznek, az a mindsetünktől függ. A mindset kifejezést szemléletmódként vagy gondolkodási beállítódásként fordítják magyarra, és azoknak a fontos alaphiedelmeknek a gyűjtőneve, amelyek meghatározzák, hogyan döntünk életünk fordulópontjain, vagy hogyan reagálunk egy kritikus helyzetben.

Carol Dweck pszichológus kutató szerint vannak, akik rögzült beállítódással rendelkeznek, és vannak, akik növekedési beállítódással. Az előbbi csoportba tartozók úgy vélik, az ember azzal az IQ-val, azokkal a képességekkel sáfárkodhat, amiket örökölt (ha okos, akkor tudja a dolgokat, és kész, ha pedig valamit nem tud, akkor biztosan nem elég okos). Ezzel ellentétben az utóbbi csoportba tartozók úgy vélik, az ember az élete során folyamatosan fejlődik és tanul. S ez utóbbi mindset az aduász a konstruktív kudarckezeléshez.

Mit rontottam el, és mit tanulhatok ebből?

A növekedési szemléletű emberek nem ijednek meg a kudarcoktól, mert nem annak jeleiként értékelik azokat, hogy ők elégtelenek. Hanem ha valami nem sikerül, azt mondják: „Ezt még nem tudom.” S természetesen ebből következik, hogy azt gondolják: a jövőben majd megtanulják.

Ennek első lépése az, hogy elég bátrak szembesülni azzal, hogy mi az, amit nem tudnak. Vagyis nekiülnek, átgondolják, és megkeresik, mit rontottak el! A „bizonyítványát magyarázó” ember sajnos eddig a pontig sem jut el…

Persze a neheze, vagyis az újrapróbálás, a korrigálás, a tanulás, az újbóli, izzasztó nekigyürkőzés csak ez után a felismerés után következik. A sikeres emberek ismérve, hogy nem hátat fordítanak a kudarcaiknak (pontosabban azoknak a helyzeteknek, amelyekben kudarcot vallottak), hanem a keblükre ölelik őket. Mert éppen ezekből az esetekből jöhetnek rá, mik a hiányosságaik, amikben fejlődniük kell.

Ha sikerül túllépnünk a szégyenérzésen, amivel a társadalom felcímkézi azokat a helyzeteket, amikor nem megy valami elsőre, akkor hiteles képet kapunk arról, hányadán állunk, hol tartunk a célunk felé vezető úton. Majd visszanézve jövünk csak rá – higgyétek el, kedves Olvasók –, hogy a kudarcaink voltak a mérföldkövek a fejlődési folyamatunkban.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – szépirodalmi szövegeit és utazási cikkeit – azElviraSzabo.com weboldalon találod.
Iratkozz fel a weboldal hírlevelére vagy kövesd a szerzőt a Facebookon, hogy értesülj a friss megjelenésekről:
Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra

vissza