ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Szakemberkereső

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus Helyszín: Keszthely
Szakember: Fejlesztő/gyógypedagógus

Pozitív gyereknevelés

2018.10.02.

Pozitív gyereknevelés

Manapság sokszor van az az érzésem, mintha a mai szülőknek túl nagy nyűg lenne a gyereknevelés!

Manapság sokszor van az az érzésem, mintha a mai szülőknek túl nagy nyűg lenne a gyereknevelés. Így volt ez vajon 50 éve is? A világ modernizálódik, a dolgok egyszerűbbé válnak, a gyerekekkel viszont mintha épp ellenkezőleg, egyre nehezebben bírnának a szüleik… Utolért minket a liberális nevelés csapdája? Vagy a felgyorsult világ tesz minket ilyen türelmetlenné? Esetleg a sok információ, a „mit hogyan kéne” rak túl nagy terhet a gyereknevelésre? Talán egyik sem, talán mindegyik egy kicsit hozzátesz ahhoz, hogy frusztráltak vagyunk, folyton problémázunk, állandóan rohanunk, és nehezen tudunk megállni és megélni azt az örömöt és boldogságot, amelyet egy gyerek jelent az ember életében. Néhány tipp arra, hogy hogyan tudsz kilépni a mókuskerékből, és újra sütkérezni az anyuka szerepben.

Lassulj le!

A gyerekek a jelenben élnek. Szeretnek elmerülni abban, amit éppen akkor csinálnak…Legyen ez egy torony  felépítése, vagy éppen a babázás. Nehezen tolerálják a „gyerünk már”, „siess”, „el fogunk késni”, „hányszor kell még szólnom” típusú hajcsárkodást. Próbáljunk ráhangolódni erre a lassított üzemmódra és ennek megfelelően kialakítani a napirendünket. Nem kell minden nap többféle programot szervezni, vagy ha épp otthon vagyunk, lenyomni egy 3 fogásos ebédet és egy nagytakarítást. Élvezzük ki a jelent, hangolódjunk rá az „itt és most”-ra.

Tudatos jelenlét

Ha sikerült kicsit lelassulnunk, képesek leszünk az úgynevezett tudatos jelenlét elsajátítására is. Ez azt jelenti, hogy az éppen aktuális tevékenységünkre minél jobban ráhangolódunk. Legyen ez egy közös étkezés, egy mesekönyv olvasása, vagy éppen az esti fürdetés. Ha nem a másnapi dolgainkon jár az eszünk, vagy nem híreket olvasunk az okostelefonon, hanem el tudunk mélyülni az adott közös tevékenységben, meg tudjuk élni annak apró örömeit. Például figyeljük meg, hogy milyen érdeklődéssel tanulják a gyerekek a fizika törvényeit a fürdőkádban, vagy, hogy éppen miről mi jut eszükbe egy mesekönyv nézegetésekor.

Kevesebb panaszkodás, több dicséret

A gyerekek hihetetlen módon képesek a szülők érzelmi állapotára rezonálni. Ha épp türelmetlenek vagyunk velük, ők is agresszívebb játékot kezdenek játszani, hogy levezessék a rájuk tett feszültséget. És fordítva is működik. Ha türelmesek, és alapvetően pozitívak (értsd ez alatt az empátiát, dicséretet, partnerként kezelést) tudunk lenni a gyerekeinkkel, ők is sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek!! A problémák helyett próbáljunk a jó dolgokra figyelni! Az esti mese után például át lehet beszélni a gyerekkel, hogy mi volt a legjobb dolog az adott nap során. Mi pedig szülőként visszalejezhetjük nekik, hogy mivel okozta nekünk aznap a legnagyobb boldogságot. Ezek az apró észrevételek őket is megtanítják arra, hogy pozitív szemüvegben lássák a világot.

A mártíranyaság helyett valódi odafigyelés

Nem kell magunkat teljesen kizsigerelni ahhoz, hogy jó anyák tudjunk lenni. Attól még hogy olykor rábízzuk a gyereket másra, és elmegyünk felnőtt programot csinálni, igenis meg tudjuk teremteni azt a fajta érzelmi biztonságot, amire egy gyereknek szüksége van.  Fel kell tudnunk töltődni ahhoz, hogy a gyerekünk egy újra nyúzható anyát kapjon vissza. Aki nem kapcsolja be folyton a TV-t, hanem helyette játszik a gyerekével, aki nem kapja fel egyből a vizet az első „nem”-re, aki együtt tud nevetni a gyerekével még egy fárasztó nap végén is.

Csak lazán!

Egy jó szülő, nap mint nap kudarcot vall. Nincs elég tisztaság, nem készült el a holnapi ebéd, kimaradt a délutáni alvás, nem evett elég zöldséget a gyerek… És még sorolhatnánk… Meg kell békülnünk vele, hogy nem tudunk minden fronton jól teljesíteni. A gyerekek úgy is felnőnek, ha folyton elégedetlenek vagyunk… De ha azt látják rajtunk, hogy képesek vagyunk adott esetben újratervezni, azzal nagyfokú rugalmasságot és optimizmust is tanulnak tőlünk.

Még ha sokszor nehéz is, biztos vagyok benne, hogy 10-ből 9 anyuka, ha időskorában megkérdeznék, hogy melyik volt élete legboldogabb időszaka, a kisgyerekes időszakot említené meg. Mert ennyi szeretetet, ennyi mosolyt, ennyi ragaszkodást bizony csak a kisgyerekes anyukák élnek meg. Használjuk ki, és tegyük a lehető legboldogabbá ezt az időszakot!

Hermán Noémi, Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!