ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Ajánló

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta

Dr. Balogh Ildikó - gyermekpszichiáter, hipnoterapeuta Helyszín: Budapest II.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter

Dr. Gallai Mária - gyermekpszichiáter Helyszín: Dunakeszi
Szakember: Gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter

Dr. Krasznai Judit - gyermekpszichiáter Helyszín: Budapest V.
Szakember: Gyermekpszichiáter

Gloriett Fejlesztőház

Gloriett Fejlesztőház Helyszín: Budapest XVIII.
Szakember: Mozgásfejlesztő, Pszichológia/fejlesztő központ

A dackorszak útvesztői

2018.06.03.

A dackorszak útvesztői

A dackorszak talán az első olyan állomás egy gyerek életében, ami még a legmagabiztosabb anyukákban is előhívja a kételyt, hogy vajon hol rontották el… Hogyan vált a tündéri, együttműködő gyerekből egyik napról a másikra hisztis diktátor, miért kell százszor megkérni arra, ami eddig magától ment, és így tovább…

A dackorszak a gyerekek személyiségfejlődésének teljesen természetes állomása. Nemcsak hogy természetes, de elengedhetetlen, hiszen a saját akarat megélése nélkül nem fejlődik az egészséges önbizalom sem. Sokszor sajnos épp a szülői reakció az, ami ezt a természetes fejlődési állomást olyan kibírhatatlan időszakká teszi. Na de mit jelent ez a gyakorlatban?

A legelső csapda, amibe a szülők sajnos legtöbbször belesétálnak, hogy mindenképp fel akarják venni a kesztyűt 2-3éves gyerekükkel. Kialakul egy örökös dominanciaharc, és ki-ki a maga eszközeivel (a kétéves üvöltéssel és csapkodással, a szülők kiabálással és különféle büntetésekkel) próbál felülkerekedni a másikon. Mint ahogy a munkahelyünkön is megadjuk a másik embernek a kellő tiszteletet egy vitás kérdés megbeszélése során, a kétéves gyerekünknek is ugyanúgy jár belőle. Ha nem azt érzi a gyerek, hogy mindenben mi diktálunk és az összes törekvését letörjük, akkor előbb-utóbb ő is a kooperáció irányába megy majd.  Mert ha nem kell örökösen a dominanciáért küzdeni, akkor kompromisszumokat is sokkal könnyebben kötünk. El kell fogadnunk, hogy ez a kor az érzelmi labilitásról és a határkeresésről szól, és ennek tudatában kellő nyugalommal hozzáállni a tajtékzó, hisztiző gyerekhez.

Nem mindegy az sem, hogy milyen típusú hisztivel állunk szemben… Ha például tudjuk, hogy fáradt, és emiatt hisztis, igyekezzünk az alapproblémát orvosolni és ne akkor akarjuk feltétlen megnevelni.

Legyen, amiben a gyerek diktál

Ha nem törekszünk arra, hogy mindenben a miénk legyen az utolsó szó, máris sokkal egyenlőbb a felállás. A lényeg, hogy a fontos kérdésekben irányítson a szülő, mint például a napirendi pontok betartása (evések, fürdés, alvás, oviba menetel,stb..), vagy a veszélyes helyzetek megelőzése (pl:az utcán kézen fogva kell menni, bizonyos helyekre nem mászhat fel,stb..). A kevésbé lényeges dolgok eldöntését nyugodtan rábízhatjuk a gyerekre, hiszen ettől érzi majd magát partnernek. Például eldöntheti, hogy mit vesz fel, melyik pohárból iszik, mit kér reggelire,stb… Ilyenkor hasznos lehet, ha felkínálunk neki három lehetőséget, melyek közül Ő választhat.  Akkor ugyanúgy a saját döntésének éli meg, de mégis keretet adunk a választási lehetőségeknek.

Legyen a szülőnek tekintélye

Nem szabad átesnünk a ló túloldalára sem… Fontos, hogy legyen súlya annak, amit mondunk, hogy a gyerek érezze, hogy hol a határ, meddig mehet el. A fontos dolgokban legyünk következetesek és határozottak. Nem kell hosszas érvelésekbe bonyolódni, mert az sokszor csak bosszantja a gyereket, hanem egy határozott tiltással leállítani az adott cselekvést. Itt a kulcs valóban a következetesség, hiszen ha ma megengedjük, amit tegnap nem, holnap hiába magyarázom a gyereknek, hogy nem szabad… Ha valamit eldöntöttünk, hogy nem engedjük meg, akkor a gyerek hisztije se változtasson ezen, mert az még rosszabb forgatókönyv. Abból ugyanis az a tanulság, hogy ha elég kitartóan hisztizik érte, végül megkapja.

Nyugalom, türelem, játékosság

Egy dackorszakban lévő gyerek bizony sokszor megtépázza a szülők idegeit… Saját érdekünkben is a legjobb azonban, ha próbáljuk lazán felfogni a dolgot, és nem túl nagy ügyet csinálni abból, ha ma már negyedszerre landolt az ebéd a padlón… Ha türelmetlenek vagyunk és mérgesen reagálunk, csak rosszabb lesz a helyzet. Persze nem kell eltitkolni a gyerek előtt, hogy valójában mit gondolunk az éppen aktuális rosszaságokról, de nem érdemes rajta hosszan rágódni. Bizonyos helyzeteket játékosan is lehet kezelni, sokszor észrevétlenül oldódik a dac egy kis humor bevetésével.

Mi van a háttérben?

A dacos, ellenálló viselkedés alapvetően normális, a 2-4 éves korra jellemző életkori sajátosság. De nem ilyen egyszerű a helyzet. A túlzott dac az egyik leggyakoribb pszichés tünet is egyaránt, ami azt jelzi, hogy valami megterheli a gyerek lelkét, vagy éppen valami zűr van a családi rendszerben. Lehet ez egy kistestvér érkezése, a szülők kapcsolati problémája, figyelemfelkeltés, beilleszkedési problémák az oviban, stb… Meggyőződésem, hogy az anyák érzik, ha valami nincs rendben a gyerekkel. Szülőként a mi felelősségünk, hogy a tünetek mögé lássunk, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy mit üzen a gyerek. Ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, vagy bizonytalanok vagyunk, kérjük szakember segítségét.

Hermán Noémi

Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

Ha szeretnél több ilyen írást olvasni, akkor csatlakozz az Elég jó anya FB oldalához!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!