ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Szakemberkereső

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus Helyszín: Keszthely
Szakember: Fejlesztő/gyógypedagógus

Csecsemőkor vége

BIOLÓGIAI ÉRÉS

  • A gyerekek teste második életévükben is gyorsan nő, de növekedésük üteme jóval lassúbb, mint az első évben (Tanner, 1990).
  • A második életév során különféle változások történnek az agyi struktúrákban, amelyek a fejlődéskutatók szerint kapcsolatba hozhatók az új pszichológiai képességekkel (Diamond, 1990a; Hut- tenlocher és Dabholkar, 1997). Erre az időszakra jellemző például az agykéreg egyes részei közötti, valamint az agykéreg és az agytörzs közötti idegi kapcsolatok mielinizációjának gyorsulása. Ennek következtében megnő a homloklebenyt és a prefrontális kérget az érzelmi reakciók keletkezésében szerepet játszó agytörzzsel, valamint a látási és a hallási bemenetet elemző kérgi központokkal összekötő idegsejtek szerepe.
  • Az összehangoltabb agyi tevékenység elengedhetetlen a késő csecsemőkorra jellemző pszichológiai folyamatok - mint az új és komplexebb éntudat, a szisztematikusabb problémamegoldás, a viselkedés akaratlagos irányítása és a nyelvelsajátítás - kibontakozásához.

AZ ÉSZLELÉS ÉS A MOZGÁS ÖSSZEHANGOLÁSA

  • A második életévben bekövetkező biológiai érés nyomán a gyerek egyre jobban képes kontrollálni karja; keze, hólyagja, végbele és lába izmait,'és cselekvéseit egyre jobban össze tudja hangolni észleleteivel.
  • Az első év végére a csecsemők állni és járni tudnak, aminek segítségével nagyobb távolságokat képesek megtenni, s a kezük is szabaddá válik, lehetővé téve így a tárgyak felfedezését és megismerését.

  • A finom kézmozgások összehangoltsága sokat javul 12 és 30 hónapos kor között. A csecsemők egyéves korban még csak gurítani vagy esetlenül csapkodni képesek a labdát, két és fél éves korban viszont már dobják. Ekkor már tépés és gyűrés nélkül lapozzák a könyvet.

Szobatisztaság
  • A baba egyre gyarapodó önálló cselekvési készségeinek további fontos eleme az ürítést vezérlő izmok fölötti akaratlagos kontroll elsajátítása. Az élet korai szakaszában az ürítés automatikus. Amikor a csecsemő hólyagja vagy végbele megtelik, a megfelelő záróizmok kinyílnak, hogy a vizelet, illetve a széklet eltávozhasson a szervezetből. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek megtanulhassák ezen izmok akaratlagos vezérlését, a hólyagból és a végbélből eredő érzékelőpályáknak elég éretteknek kell lenniük ahhoz, hogy az agykéregbe jeleket továbbítsanak. Ezután tanulhatják meg, hogy ezeket a jeleket összekapcsolják az ürítés szükségletével. Azt is el kell sajátítaniuk, hogy záróizmaikat megfeszítsék, hogy megakadályozzák, illetve ellazítsák, hogy lehetővé tegyék az ürítést.

A GONDOLKODÁS ÚJ MÓDJA

Nem csak a mozgásuk, a gondolkodásuk egy új minőségi szint jeleit kezdi mutatni. Két, két és fél éves kor között azonban Piaget szerint a gyerekek gondolkodása minőségileg átalakul, ami a szimbolikus gondolkodás vagy reprezentáció - egy dolog mentális megfelelője, reprezentánsa - megjelenésének eredménye. 

Piaget szerint ennek a szakasznak a fő jellemzője az, hogy a gyerekek cselekvéseiket korábbi tapasztalataik belső, mentális szimbólumai vagy reprezentációja alapján kezdik végrehajtani. Korábban csak a „jelen világában”  voltak képesek cselekedni. Amikor a világot újra meg tudják jeleníteni saját maguk számára - vagyis amikor a fejükben képesek azt leképezni -,akkor mondhatjuk, hogy igazi mentális cselekvéseket képesek véghezvinni. A szimbolikus reprezentációs gondolkodás kialakulásának bizonyítékaként Piaget új viselkedéseket sorol fel. A legfontosabbak:

  • a jelen nem lévő tárgyak elképzelése (az elrejtett tárgyak szisztematikus keresésében nyilvánul meg);
  • a szisztematikus problémamegoldás kialakulása;
  •  a mintha-játékok megjelenése;
  •  az események utánzása jóval azok lezajlása után.

Játék

Sok fejlődéspszichológus von párhuzamot a gyerekek játéka és kognitív fejlődésük aktuális szintje között. A 12 és 30 hónapos kor közötti időszakban új játékok jelennek meg, ami új mentális képességek kialakulására utal (Bretherton és Bates, 1985; Piaget, 1962; Zukow, 1986). A 12-13 hónapos csecsemők ugyanúgy használják a tárgyakat játék közben, mint ahogy a felnőttek használják azokat a valóságban; szájukba veszik a kanalat, és ütnek a kalapáccsal. Tizennyolc hónapos koruk körül azután elkezdik a tárgyakat úgy használni, mintha azok mások lennének, mint amik. Megkeverik „kávéjukat” egy faággal, megfésülik babájukat a játék gereblyével. Ezt a fajta játékot szimbolikus játéknak (más néven mintha- vagy fantáziajátéknak) nevezzük, mivel ilyenkor egy tárgy egy másikat helyettesít (azaz reprezentál) - például a gereblye a fésűt.

A szavak, a gondolatok és a cselekedetek viszonyának megváltozása

A második életévben fokozatosan növekszik az ismert és helyesen használt szavak, kifejezések száma (Fenson et ah, 1994). A 14-16 hónaposak átlagosan körülbelül 150 szót tudnak, olyanokat, mint kutyus, fej, iszik, ne, s ezenfelül számos olyan kifejezést is, mint a „kérek még tejet” vagy „anyunak intsünk pát”. Huszonegy hónapos korukra a totyogók viszonylag bonyolult szóbeli utasításokat is képesek végrehajtani. Ha például azt hallják, hogy „tedd a kockát a baba széke alá”, a megfelelő helyre tudják azt tenni. A többszavas mondatok megalkotásának képessége is fejlődik, ami egyre komplexebb gondolatok kifejezését teszi lehetővé.

A GYEREK ÉS GONDOZÓI KÖZÖTTI KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE

Bowlby (1969) szerint a kötődés normális esetben az első két év folyamán négy nagy szakaszban fejlődik ki,, hogy „az anya-gyermek párosban dinamikus egyensúly”  alakuljon ki.
1. A kötődés előtti szakasz (születéstől a 6. hétig). Az első hetekben, miközben a gyerekek és gondozóik az összehangolódás kezdeti módozatait dolgozzák ki, a gyerekek szoros kapcsolatban maradnak gondozóikkal, akiktől ételt és biztonságot kapnak. Nem keserednek el, ha egy idegen vigyáz rájuk (valójában talán még nem is érzékelik a különbséget).
2. A kötődés keletkezésének szakasza (6. héttől 6-8 hónapos korig). A gyerekek elkezdenek másképp reagálni az ismeretlen és ismerős emberekre, s 6-7 hónapos korukra az ismeretlen tárgyak és emberek láttán a félelem jeleit mutatják.
3 .A tiszta kötődési szakasz (6-8 hónaptól a 18-24 hónaposig). Ebben az időszakban jellemző a szeparációs szorongás, amikor a gyerekek láthatóan feldúltak lesznek, ha anyjuk vagy gondozójuk kimegy a szobából. Amikor ez a kötődési szakasz bekövetkezik, irányítása alatt tartja a gyerek éskötődése tárgya közötti fizikai és érzelmi kapcsolatot. Amikor a kötődés szereplői túlságosan eltávolodnak egymástól, valamelyiküket ez zavarni fogja, és megpróbálja csökkenteni a távolságot: ahogy a gyerekek zaklatottak lesznek, ha anyjuk elmegy, az anyák is zaklatottá válnak, ha gyerekük eltűnik a szemük elől. A kötődés a biztonság érzését adja a gyermeknek. Az anya biztonságos hátteret nyújt, ahonnan a gyerekek felfedezéseket tehetnek, és ahova időről időre visszatérhetnek, hogy az újabb felfedezőút előtt megerősítsék a kapcsolatot. A kötődés kezdeti hónapjaiban inkább az anyák felelőssége a kötődési rendszer egyensúlyának fenntartása, mert a gyerekek csak korlátozott cselekvésre és kapcsolattartásra képesek.
4. A kölcsönös kapcsolatok szakasza (18-24 hónapos kor). Ahogy a gyerek mozgékonyabb lesz, és egyre több időt tölt anyjától távol, az anya-gyerek páros átmeneti állapotba jut, amelyben a rendszer egyensúlya fenntartásának felelősségében osztoznak. Az anya vagy a gyerek időnként megszakítja a tevékenységét, és megújítja a kapcsolatot. Az embereknél ez az átmeneti fázis évekig tart.
Ha a gyerek és gondozója között biztos kölcsönös érzelmi kapcsolat alakul ki, ez segítséget nyújt a kicsinek a biztonság érzetének fenntartásában a gondozójától való egyre gyakoribb és hosszabb elválási időszakokban. Meg kell jegyeznünk, hogy e szakasz addig fejlődik, amíg a szimbolikus reprezentáció a gyerek gondolkodásának meghatározó elemévé válik. 

AZ ÚJ ÉNKÉP

A gyermek második születésnapja körül egy új énkép alakul ki. Ennek jelei:
1. A tükörkép azonnali felismerése és az énre való utalás nyelvi megjelenése.
2. A felnőttek normái iránti fokozódó érzékenység, a normák betartásának vágya és a saját célok és normák állításának új képessége.
3. A másodlagos érzelmek megjelenése, amikor a gyerek a társas normák alapján értékeli az énjét és másokat is.

Az összefoglaló  Michael Cole, Sheila R. Cole Fejlődéslélektan c. könyve alapján készült! (Osiris Kiadó, 2006)