ELÉG JÓ ANYA!

Pszichológiai és életmód magazin

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Utasellátó

2019.03.11.

Utasellátó

Az utóbbi időben gyakran elfog az érzés, hogy az univerzum, amelyben élek, valójában egy Utasellátó: ahogyan egy hamisítatlan Utasellátóban, itthon is folyamatosan készleten kell lennie azonnal bevethető, előzetesen lefőzött, elkészített ételeknek, miközben szüntelenül gondoskodni kell a megfelelő táplálék-utánpótlás biztosításáról.

 

Az utóbbi időben gyakran elfog az érzés, hogy az univerzum, amelyben élek, valójában egy Utasellátó: ahogyan egy hamisítatlan Utasellátóban, itthon is folyamatosan készleten kell lennie azonnal bevethető, előzetesen lefőzött, elkészített ételeknek, miközben szüntelenül gondoskodni kell a megfelelő táplálék-utánpótlás biztosításáról. Tekintettel arra, hogy igen nagy a kereslet (éhesek a gyerekszájak), nincs üresjárat, nincs lazsálás; gyorsan pótolni kell az apadó készleteket, nehogy egy-egy „ügyfél” véletlenül hoppon maradjon.

Az otthoni Utasellátó nehezített terepet jelent abból a szempontból, hogyan biztosítsuk a változatos kínálatot, ha a kedves „ügyfelek” válogatósak, és hogyan legyen a kínálaton szereplő étel egyúttal egészséges is, ha az egészségtelenre egyértelműen nagyobb a kereslet. Egy idő után persze – mint ahogyan egy hús-vér Utasellátóban – itt is állandósul a „kínálat”, jobban mondva beáll az aktuális kereslet-kínálati egyensúly. Ami – valljuk be őszintén  – nem mindig az Utasellátónak kedvez. Mert hogy rendes piaci viszonyok között (és természetesen akkor is, ha a gyerek válogat, mert kicsit/nagyon elrontottunk valamit menet közben) ugyebár a kereslet határozza meg a kínálatot…

 

Van néhány termék, ami iránt folyamatosan kiugró a kereslet: ilyen pl. a palacsinta, a rántott hús, a szilvás gombóc, túró rudi és egyéb finomságok. Ezen termékek rendszeres kínálaton tartása mellett az otthoni Utasellátó sikeres működéséhez elengedhetetlen továbbá, hogy megfelelő arányban álljanak rendelkezésre a helyszínen fogyasztható, illetve takeaway rendszerű ételek. Esetleges új termékek bevezetését azonban rendkívül körültekintően kell kezelni; sokszor még a célzott marketing-kommunikációs tevékenység sem vezet eredményre, és végezetül csúnyán megbukik egy-egy új étel. 

 

Az Utasellátó személyzetének sajnálatos módon már nincs kapacitása az olyan – a nyitás előtti időkben még kvázi rutinszerűnek számító – „kényeztető”, minőségi termékek előállítására, mint pl. Nigella Nutellás sajttortája vagy a méltán fantasztikus málnás trüffeltorta. Kereslet pedig minden bizonnyal ezekre is lenne bőven (mindenféle célzott marketing akció nélkül is). Mivel azonban az Utasellátó maximális fokozaton dübörög, ezek illatáról immár csak álmodozhat az édesszájú személyzet, s be kell érnie a leggyorsabban elkészíthető ilyen-olyan muffinnal.

 

Az időt az otthoni Utasellátóban feltűnő módon nem percekben vagy órákban mérjük, hanem – már a csecsemő „ügyfelek” megjelenésétől kezdve – a két étkezés között eltelt időszak hosszában, ami „ügyfelenként” és életkoronként jelentős szórást mutat. Az Utasellátó konyhája azonban az étkezések közötti időben is teljes gőzzel termel, miközben folyamatos a friss és fagyasztott alapanyagok beszerzése.

 

A hétvégék a megnövekedett forgalom miatt nehezített műszakot jelentenek az otthoni Utasellátó személyzetének, amikor a húsos ételek és az édesség iránti kereslet is megugrik. Ilyenkor rendszerint már – az egyébként kiválóan teljesítő – mosogatógép sem bírja a gyűrődést, és folyamatosan be kell segíteni neki kézi mosogatással, ami tovább növeli a személyzet túlóráinak egyébként sem elhanyagolható mennyiségét.

 

Van azért néhány dolog, amit a személyzet irigyel egy valódi, a szó nemes értelmében vett „régi vágású” Utasellátótól:

 

- a beszerzést intéző munkatárs mellett általában van külön „konyhalány” is, aki a szakács keze alá dolgozik, hogy gyorsabb legyen az ételek előállítása és a kiszolgálás (és a kedves „ügyfél” még véletlenül se veszítse el a türelmét az éhségtől);

- az „ügyfél” nem dörgöli szét az ételt az asztalon és a ruháján, és persze nem is köpi azt ki a földre, ha éppen nem ízlik neki;

- a személyzet ruhája a műszak végeztével nem vonultatja fel az aznapi ételkínálat teljes színskáláját (legfeljebb néhány alapszínt);

- a személyzet betegsége esetén (ideális esetben) megoldott a helyettesítés;

- és végül, de nem utolsósorban: a műszak végeztével már nem készül újabb adag friss étel a következő napra; le lehet húzni a rolót a másnap reggeli nyitásig, az Utasellátó pedig nyugodt, pihentető, trüffeltortás álomra szenderülhet.

Széll Natália

Közgazdász, blogger trainee

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!