ELÉG JÓ ANYA!

Több önbecsülést, több megbecsülést az édesanyáknak

Csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szakember kereső

Keresett kifejezés:
Helyszín:
Szakember:





Szakemberkereső

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus

Zsideg-Huszti Enikő - logopédus, gyógypedagógus Helyszín: Keszthely
Szakember: Fejlesztő/gyógypedagógus

6-12 év

ISKOLÁSKOR

6-12 év

Az iskoláskor kezdetét minden kultúra megkülönbözteti. Amikor a gyerekek elérik a 6 éves kort, a felnőttek olyan feladatokat adnak nekik, amelyek révén kikerülnek a felügyeletük alól, és felelősnek tekintik őket cselekedeteikért. A felnőttek viselkedésének ez a megváltozása előfeltételezi a gyerekek testi növekedését, valamint azt, hogy cselekedeteikben képesek utasításokat követni és saját szándékaikat szem előtt tartani!

BIOLÓGIAI FEJLŐDÉS


A gyerekek növekvő képességeinek egyik nyilvánvaló oka az, hogy nagyobbak, erősebbek és fürgébbek lettek. Magasságuk és erejük számottevően növekszik az iskoláskorban, jóllehet lassabban, mint a korábbi években.

A mozgékonyság, az egyensúly és a koordináció látványosan fejlődik ebben az időszakban. A fiúk általában az erőt kifejező motoros képességekben jobbak, míg a lányok általában a finom motoros koordinációban és gyorsaságban múlják felül a fiúkat.

Az agy fejlődése
Hat- és nyolcéves kor között az agy folyamatos növekedésének és specifikus működési formái fejlődésének lehetünk tanúi, amelyek megalapozhatják a kognitív képességek változását.
1. A mielinizáció, különösen a frontális lebenyben, egészen felnőttkorig tart (Janowsky és Carper, 1996). 

2. A neuronok végein növekszik a szinapszisok száma, így egyre nagyobb számú kapcsolat létesül az idegsejtek között; a kémiai neurotranszmitterek kibocsátása is fokozódik, ami a neuronok közötti impulzusátadást szolgálja (Thatcher, 1991).

3. Az EEG-vel mért agyhullámok aktivitásmintázatában is alapvető változás következik be (12.3. ábra). Ötéves korig az EEG éber állapotban több théta-aktivitást mutat (ami a felnőtt alvási állapotára jellemző), mint alfa-aktivitást (ami a lekötött figyelem mutatója). Öt-hét éves kor között a théta- és az alfa-aktivitás mennyisége hozzávetőleg azonos, de azután az alfa-aktivitás válik uralkodóvá (Corbin és Bickford, 1955).


4. Az elektromos aktivitás szinkronizációja az agy különböző területem, amelyet EEG-koherenciának neveznek, lényegesen növekszik, így lehetővé válik, hogy az agy különféle területei hatékonyabban, összehangolt rendszerként működjenek együtt.

GONDOLKODÁS-EMLÉKEZET

Az iskoláskorban a gondolkodás „kétoldalúvá” válik. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek egy tárgyról képesek több perspektívában is gondolkodni, vagy képesek fejben tartani a helyzet egy jellemzőjét, míg összehasonlítják azt egy másikkal. A gyerekeknek az a képessége, hogy változatos helyzetekben két dolgot is képesek egyszerre fejben tartani,

Négy tényező együttesen vezet az iskoláskorra jellemző emlékezeti változásokhoz: 1. az emlékezeti terjedelem és az emlékezeti folyamatok sebességének növekedése; 2. a megjegyzendő dolgok ismeretének bővülése; 3. a hatékony emlékezeti stratégiák elsajátítása; 4. a saját emlékezeti folyamatokról való gondolkodás képességének kialakulása (Schneider és Bjorklund, 1998).

A gyerekek problémamegoldó viselkedésének elemzése különféle feladatokban egynél több stratégia meglétét tárja fel minden életkorban. Ebből a nézőpontból a fejlődés új stratégiák felfedezéséből és a használatuk spontaneitásában, gyakoriságában és pontosságában bekövetkező változásokból áll.
• Számos folyamat járul hozzá ahhoz, hogy iskoláskorban javul a gyerekek teljesítménye a megismerési feladatokban:
1. Képesek a figyelem irányítására és fenntartására.
2. Képesek rendszerezett tervek felállítására, mielőtt cselekednének.
3. Képesek irányítani saját gondolkodási folyamataikat, és gondolkodnak is azokról.
4. Jobbak a nyelvi képességeik, és ezzel párhuzamosan javul az osztályozási készségük.

Az iskolai oktatás kognitív hatásai
• Az iskolába járó és iskolába nem járó gyermekek kognitív teljesítményét összehasonlító kutatások szerint az iskolai oktatás több területen (logikus problémamegoldás, emlékezet, metakognitív képességek) segíti a fejlődést.
• Semmi sem bizonyítja, hogy az iskolai oktatás általában elősegíti a kognitív fejlődést.


Az iskolai sikerek személyes és társas akadályai


• Az IQ-n kívül számos tényező összekapcsolható az iskolai eredményességgel.
1. Egyes gyermekeknek, akiknek normális az IQ-juk, olvasási vagy számolási nehézségeik vannak az iskolában.
2. A gyerekek eltérő válaszokat alakítanak ki a kudarcra, ami segíti vagy hátráltatja az iskolai előmenetelüket.
3. A gyerekek iskolai eredményei gyengébbek, ha a családi nyelvhasználat és interakciós minták nem felelnek meg az iskolaiaknak.
4. Amikor az össze nem illést felismerik, módosítható a tanmenet, hogy átvegyék a családi interakciós mintákat, s kihasználják azok előnyeit.

A tanulás értékét hangsúlyozó iskolákban, amelyekben az osztályt kezelni képes tanárok tanítanak, a büntetés helyett a jutalmazáson van a hangsúly, s a diákokhoz való viszony szívélyes, ami pozitív hatással van az iskolai előmenetelre.

TÁRSAS KAPCSOLATOK ISKOLÁSKORBAN

A gyermekek 6-12 éves kor között egyre több időt kezdenek velük nagyjából egyidős gyermekek társaságában tölteni, a felnőttek közvetlen felügyelete nélkül.

• Iskoláskorban a gyermekek játéka a szerep alapú fantáziákból szabályok betartását igénylő játékká változik.
• A szabályokon alapuló játékok társadalmi modellként jelennek meg: az egyik generáció átadja őket a következőnek, és csak kölcsönös egyetértés esetén működnek.

A gyermekek közötti kapcsolatok
• Ha kialakul egy csoport, megjelenik egy társas struktúra is.
• A fejlődéspszichológusok a kortárscsoporton belül különféle státusokat azonosítottak: vannak népszerű, elutasított, mellőzött és ellentmondásos gyerekek, valamint vannak áldozatok és bántalmazok.
• A társas státus jellegében szerepet játszik a vonzó külső, de a társas készségek - a csoport tevékenységéhez történő alkotó hozzájárulás, a csoport vonatkoztatási keretének és a társas szabályoknak az elfogadása - ugyancsak fontosak.
• Az iskoláskor a nemek közti viszonylagos elkülönülés időszaka.
• A kultúrák jellegzetesen különböznek abban, hogy miként értékelik a kortársak közötti interakciókban megnyilvánuló együttműködést, illetve versengést.
• A gyermekek barátságról kialakított elképzeléseiben a hangsúly a közös tevékenységről áthelyeződik a közös érdeklődésre, egymás megértésére és a bizalomra.
• Az együtt töltött időben a barátok nemcsak játszanak, hanem pletykálnak, és személyes ismereteiket is cserélgetik.
• A barátságról kialakított elképzelések fejlődése szoros kapcsolatban áll a mások nézőpontjának elfogadására és a félreértések tisztázására való képesség fejlődésével.
• A szülők a gyerekek kapcsolatainak és tevékenységének ellenőrzésével egyrészt befolyásolják a gyerekek kortárskapcsolatait, másrészt hatással vannak azok minőségére.
• A kortárscsoportban való részvétel fontos a későbbi fejlődés szempontjából, mert elősegíti a kommunikációs készség fejlődését, mások nézőpontjának megértését és a másokkal való együttműködés megtanulását. Az elutasított gyerekeket inkább fenyegeti a későbbi problémák kialakulásának veszélye.

A szülőkkel való kapcsolat változása
• Amint a gyermekek elkezdenek kortárscsopor- tokba járni, szüleikhez fűződő viszonyuk jelentős változáson megy át:
1. A szülők nagyobb elvárásokat támasztanak gyermekeikkel szemben mind az otthoni feladatokban, mind az iskolai előmenetelben.
2. A szülők a közvetlen irányítási módról közvetettre váltanak: az érvelésire, a humorosra, valamint a gyerekek önbecsülésére hivatkoznak, és bűntudatot próbálnak kelteni.

AZ ÚJ ÉNKÉP

• A kortársak körében eltöltött idő növekedése kihívást jelent az énkép számára. Kezdetben a gyerekek elkülönülő tevékenységi területekhez kapcsolódó konkrét fogalmakban gondolkodnak önmagukról. Az életkor növekedésével ez fejlődik, és fogalmaik körülhatároltabbak és komplexebbek lesznek.
" A játékbeli vagy az iskolai versengés során megjelenő társas összehasonlítási folyamatok speciális kihívásai ugyancsak próbára teszik a gyerekek énképét.
• Iskoláskorban a gyerekek kezdik azt gondolni, hogy saját, illetve mások pszichológiai jellemzői állandóak. így mind a saját, mind a másik viselkedésében, következetességet várnak el a különféle helyzetekben.
• A lelki egészség szempontjából fontos a biztos önértékelés. A gyermekek elfogadását, a korlátok világos meghatározását és az egyéniség tiszteletét hangsúlyozó családi légkör vezet a legnagyobb valószínűséggel szilárd önbecsüléshez.

Az összefoglaló  Michael Cole, Sheila R. Cole Fejlődéslélektan c. könyve alapján készült! (Osiris Kiadó, 2006)